Miért olvasnak a lányok BL-t?

Ez a kérdés jött velem szembe ma Tik-Tokon, és gondoltam, megkísérelek válaszolni rá, bár az illető sosem fogja látni – lévén amerikai XD –, de hátha másokat is foglalkoztat ez a gondolat.

Amikor elkezdtem kizárólag BL-t írni, sokan feltették nekem ugyanezt a kérdést, csak kicsit személyesebb megfogalmazásban. „Miért írsz BL-t lány létedre?” A válasz pedig általában az volt, hogy „azért írok BL-t, mert BL-t akarok írni”.

De a teljes igazság ennél egy kicsit bonyolultabb.

Először is, nem szeretem ezt a meglehetősen szűkösnek érződő „lány” kategóriát. Másrészt sosem éreztem, hogy pusztán azért olvasnék vagy írnék BL-t, mert szexi fiúk vannak benne. (Két poszttal hátrébb hosszabban is kifejtettem, hogy az ace spektrumon vagyok). Úgyhogy engem is mindig érdekelt a válasz erre a kérdésre.

Sok töprengés és önvizsgálat után végül arra jutottam, hogy egyszerűen nem szeretem a hetero kapcsolatok dinamikáit és azt az eredendő egyenlőtlenséget, ami valahogy mindig ott van a háttérben. És van egy másik, meglehetősen kézzel fogható ok is… nem írok jó női karaktereket. 😓

Mint hivatásos túlgondoló és agyonelemző, természetesen nem álltam meg itt. Vannak a témáról könyveim is 😖 Úgyhogy khmkhm *torokköszörül* engedjétek meg, hogy megosszam veletek is, amit a japán „BL studies” (avagy a BL ismeretek) kapcsán eddig kiderítettem.

Mi az a BL? - Gyorstalpaló BL töriből

Amikor ebben az esszében BL-ről beszélek, akkor elsősorban az ázsiai BL-ekre gondolok. Ennek egyrészt az az oka, hogy a tanulmányköteteim is ezekről szólnak, másrészt az, hogy én a japán yaoi/BL mangák révén találkoztam először a műfajjal. Japán rajongóként, tartalomkészítőként, majd egyetemistaként hosszú időt töltöttem ázsiai történetek (mangák, animék, doramák, BL light novelek és danmei regények) közelében, és ez valószínűleg lenyomatot hagyott az írásaimon is.

Az ázsiai (nem csak japán, ugyanúgy koreai, kínai, thai stb.) BL tartalmak jelentősen különböznek az Amerikából érkező LMBTQ regényektől abban a tekintetben, hogy ezeket „nők” írják kifejezetten „nőknek”. Legalábbis így szokták ezt megfogalmazni, de ez azért nem feltétlenül ilyen szögletes. (Erre a végén még kitérek. Nem rekesztünk itt ki senkit sem🤗 Ezzel a nő kategóriával különben sem mindig tudok azonosulni)

A yaoi, shounen-ai és BL (Boys' Love) műfajok a japán shōjo mangákból erednek, amelyek női olvasók számára készülnek. A shounen ai (fiúszerelem) kifejezést először az 1970-es években használták a két fiú romantikus kapcsolatát ábrázoló elsősorban tragikus vagy melodramatikus képregényekre. Ezt a műfajt a Showa 24-ik évében (1949 körül) alkotó "Virágzó 24-esek-nek" (ez egy szar fordítás, sry) (花の24年組) nevezett női mangaművészek tették igazán népszerűvé, akik újfajta romantikus narratívákat teremtettek a férfi karakterek között.

A yaoi kifejezés az 1980-as években jelent meg, és kezdetben főként az amatőr, rajongói alkotásokra utalt. Az akroníma a „yama nashi, ochi nashi, imi nashi” kifejezésből származik, ami azt jelenti: „nincs csúcspontja, nincs csattanója, nincs értelme”, utalva arra, hogy ezek a rajongói történetek inkább az erotikus jelenetekre koncentráltak, mintsem a bonyolult cselekményekre.

A Boys' Love (BL) kifejezés az 1990-es években került előtérbe, amikor a műfaj kereskedelmi szinten is megerősödött, és egyre több manga, anime, valamint egyéb médiatermék jelent meg a férfi-férfi romantikus történetek témájában. A BL-t ma gyakran használják gyűjtőfogalomként már nem csak az Ázsiából származó médiatermékekre is.

A BL zsáner kritikája

Ahogy egyre népszerűbb lett a BL zsáner, úgy érte egyre több kritika. Az úgynevezett "yaoi vita" (yaoi ronsou) során, már a '90-es évek elején több meleg aktivista is felvetette, hogy ezek a női írók és olvasók által dominált műfajok nem hitelesen ábrázolják a meleg férfiakat, sok esetben csupán a női fantáziák tárgyává teszik őket.

Satou Masaki, aki a vitában az egyik legkritikusabb hang volt, úgy vélte, hogy a BL és yaoi művekben megjelenő férfi karakterek nem valós emberek, hanem inkább "unikornis-szerű figurák", amelyeket a nők a saját szórakoztatásukra hoztak létre.

Mizoguchi Akiko szerint a BL gyakran homofób elemeket is tartalmazhat, mivel a történetek szereplői sokszor tagadják saját homoszexualitásukat, vagy bűntudatot éreznek a férfi-férfi kapcsolat miatt, és ez nincs megfelelően kezelve ezekben a művekben.

Meg kell jegyezni, hogy azóta a műfaj valamelyest fejlődött, és már sok olyan történet van, amelyik igyekszik elkerülni ezeket a hibákat. (Pl. újabban már felkérnek LMBTQ konzultánsokat az élőszereplős BL sorozatok egy részéhez - ld. Kieta Hatsukoi)

Miért lehet ilyen népszerű a BL az ázsiai nők (és mindenki más) körében - a pszichoanalítika szerint?

A magas maszkulinitású társadalmakban a hagyományos nemi szerepek jellemzően merevebbek. Japán maszkulinitási indexe nagyon magas, 92-es értéket mutat. Egyébként maszkulin társadalomnak számít Amerika, Kína vagy éppen Magyarország is. A BL történetek lehetőséget nyújtanak a nők számára, hogy kilépjenek ezekből a patriarchális szerepkényszerekből.

Ez az oka annak, hogy a BL műfaj ilyen sok helyen ennyire népszerű lehet. (És minél nagyobb a nők elnyomása, annál inkább igaz ez).

Egy szóval a BL történetek olvasása lehetőséget ad a nőknek arra, hogy eltávolodjanak azoktól a társadalmi elvárásoktól, amelyek a női létet a szépség, az anyaság vagy a gyerekvállalás szerepeire szűkítik le. Mivel a BL-ekben férfiak közötti romantikus kapcsolatokat követünk nyomon, a nők kiszabadulhatnak azokból a hagyományos keretekből, amelyekkel szembesülnek a való életben, és egy olyan világba merülhetnek el, ahol nem nehezednek rájuk ezek a nyomások.

Így a BL egy olyan fantáziavilágot teremt, ahol a nők megélhetik a szexualitással és intimitással kapcsolatos érzéseiket anélkül, hogy közvetlenül az ő női szerepükre vonatkozó társadalmi hatások befolyásolnák őket.

A BL történetek emellett lehetővé teszik a nőknek azt is, hogy szégyen nélkül fedezzék fel a vágyaikat és fantáziáikat. A nők szexualitását rengeteg stigma éri, és sok elfojtás tapad hozzá. Mivel az ilyen történetekben csak férfiak szerepelnek, a női olvasók távolságot tarthatnak a saját női szerepüktől, és biztonságosabb, kevésbé közvetlen módon fogyaszthatnak erotikus tartalmakat.

De ahogy azt már korábban is pedzegettem, a BL nem csak a női olvasók számára nyújt menedéket.

Az olvasók egy része az androgün karakterek miatt vonzódik ezekhez a történetekhez. Hiszen az ilyen sztorikban a férfi szereplők gyakran lágyabb, hagyományosan nőiesebb (fizikai és/vagy lelki) tulajdonságokat hordoznak, ami a nemi szerepek átalakulását jelképezi. Ez felszabadító élményt nyújthat az olvasók számára. Az ilyen karakterek révén az olvasók könnyebben megtalálhatják a saját identitásukat vagy felfedezhetik annak rugalmasságát.

A férfiak számára a BL különösen azért lehet vonzó, mert a karakterek gyakran megszegik a maszkulin elvárásokat. A férfi karakterek sebezhetőek, érzékenyek, a hagyományos férfiasságban alulértékelt értékeket hordoznak. Ily módon a BL olvasó férfiak megélhetik a személyiségük egy olyan oldalát, amelyet máskülönben nem. (ld. még: a fudanshi jelenség)

A BL-ekben szereplő férfiak nem a hagyományos értelemben vett férfiak, egyes vélemények szerint ezek a karakterek valójában nemtelenek abban az értelemben, hogy túllépnek a hagyományos nemi kategóriákon. Éppen ezért, a BL-ekben található férfi-férfi kapcsolatok ábrázolása képes egy olyan teret létrehozni, ahol a hagyományos nemi dinamikák feloldódnak, és az olvasók új dinamikákat fedezhetnek fel.

A keleti BL történetek nem feltétlenül az autentikusságot helyezik a középpontba, hanem a képzelet szabadságáról és a nemi szerepekkel való játék lehetőségérő szólnak.

Nyugati vs. keleti BL

A nyugati BL eredete nagyban visszavezethető a keleti BL műfajára, különösen a Japán BL/yaoi történetekre. A zsáner a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdett népszerűvé válni nyugaton, és idomult a nyugati társadalmi szokásokhoz és az aktuális társadalmi folyamatokhoz.

A nyugati és a keleti BL között a legnagyobb különbség éppen ebből ered. A nyugati alkotók sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az LMBTQ+ közösség valósághűbb ábrázolására. A történetekben több figyelmet fordítanak a meleg identitás, a szexualitás, és az LMBTQ+ témák hiteles reprezentációjára, éppen ezért sokkal alkalmasabbak érzékenyítésre.

Az LMBTQ+ közösség tagjaként - még ha sokszor le is marad az az A betű a betűszóból - számomra is kiemelten fontos, hogy minél több sajáthangú LMBTQ+ szerző kapjon lehetőséget a megjelenésre és megszólalásra, mert igazából ez segít megmutatni az embereknek az LMBTQ+ közösség valódi, emberi arcát.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a két irányvonal jól megférhet egymás mellett békében. Mert egy valami közös mindkettőben: segítenek az olvasónak elmerülni egy másik világban, és feloldódni egy történetben.

Felhasznált irodalom és további olvasnivalók a témában:

Hori Akiko, Mori Naoko: BL no kyoukasho

Mark McLelland, Kazumi Nagaike, Katsuhiko Suganuma, James Welker: Boys Love Manga and Beyond: History, Culture, and Community in Japan

Dru Pagliassotti: Reading Boys' Love in the West (Participations: Journal of Audience & Reception Studies c. kötet)

Mizoguchi Akiko : Male-Male Romance by and for Women in Japan: A History and the Subgenres of Yaoi Fictions

Geert Hofstede: Kultúrák és szervezetek.

(A borítóképen a saját kindle tartalmam látható. Nem bánok semmit. Csak a pénztárcám. A pénztárcám bánja.)