Volt a gyorskaja, a gyorsdivat, most jön a gyorsirodalom

"A szemünk előtt válnak a könyvipar bizonyos szegletei olyanná, mint a fast fashion (avagy gyorsdivat): folyamatosan tolják ki a tartalmakat, mert tudják, hogy a közösségimédia-kritikák által befolyásolt olvasók meg fogják venni azt, a nyilvánvaló etikai problémák ellenére is" - írja a Bloomberg cikke, amelyben a szerző egy TikTok-szenzáció, a magyarul is olvasható Fourth Wing (Negyedik szárny) sorozat új kötetének megjelenése kapcsán kritizálja a gyorsirodalmat.

Gyorsirodalom. Tetszik! Eddig nem tudtam, hogy létezik ez a szó, de vegyük fel a szótárba.

A Bloomberg cikkének részint jogos a kritikája, részint viszont csak meglovagolja a TikTok ellenes gyűlölethullámot. Ezzel pedig eszembe juttatott egy másik vitát, amibe a Moly-kommentek között futottam bele. Itt szintén a TikTok-szenzációkról és azok minőségéről folyt a diskurzus. A gyorsirodalom témájáról beugrott egy külföldi könyvpiaci jelenség is, amit talán érdemes újra felemlegetnünk.

Mi a baj a gyorsirodalommal a Bloomberg szerint?

Hát az, hogy igénytelen. Az, hogy az író nem végez kutatómunkát. Az, hogy a kiadó nem fizet szakértőknek, hogy helyesen használják a gall nyelvet a könyvben. Ez utóbbi amúgy jogos, és ebben a kultúralopásra erősen érzékeny internetes környezetben biztos vagyok benne, hogy éri is rendesen kritika emiatt a könyvet.

Ráadásul csomó üres marketingfogással él a kiadó - szűk körben jelent be limitált kiadásokat, amikből csak kis példányszámot nyomtatnak, ezért a gyűjtők és rajongók azonnal elkapkodják. (Nahát, nahát, ejnye-bejnye.)

És mi bajom nekem a Bloomberggel, és mindenki mással, aki a TikTok könyveket kritizálja?

Az, hogy nem szeretem, ha valaki nem olvas statisztikákat. Képzeljetek a kezembe egy zászlót, amit lengeteg, mint egy idióta (szivárványszínű amúgy) - "EGYRE KEVESEBBEN OLVASNAK KÖNYVEKET!"

Lehet itt tartani a kapukat, és csak a "megfelelő szintű" írásokat átengedni rajtuk, lehet szidni is a TikTokot, amiért lerontja az irodalom minőségét (ezért kapott már a magánkiadás, a lektűr irodalom és a paranormális románc is korábban), de az tény, hogy az így népszerűvé vált regényeket elolvassák, és ha elolvassák, elolvasnak mást is.

Nézzük a statisztikákat (újra): ma Magyarországon a lakosság átlagosan 13%-a számít rendszeres olvasónak. A TÁRKI 2020-as kutatása alapján ez 12 százalékos csökkenést jelent az elmúlt 15 évben, eközben 2019 óta a nyomtatott könyvek átlagos példányszáma mintegy 10%-kal csökkent. Mit jelent ez embernyelven? Fogynak az olvasók. Régóta és kitartóan. És ez a képernyők miatt van.

Az egyik szakdolgozatomat idézve (újra):

A neurobiológiai kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a „digitális alámerülés még az információ befogadásának módjára is hatással van” A Z generáció tagjai már „nem balról jobbra olvasnak. inkább ide-oda ugrálnak, és keresik az őket érdeklő, témába vágó információt.”

A másfajta befogadási metódus még nem jelentene gondot, azonban a fokozott internethasználat hatására az agyi szintakszisok megváltoznak, és átalakul a tanulás képessége.

A könyvolvasók agya jelentős aktivitást mutat a nyelvhez, memóriához, vizuális feldolgozáshoz köthető régiókban, de a döntéshozatali, problémamegoldással összefüggő prefrontális területek nem mutatnak aktivitás. Az internetnél mindez aktív, ellenben a munkamemóriából a hosszú távú memóriába kevesebb információ épül be.

A hipertext olvasói kevesebbet értenek meg és jegyeznek meg a szövegből, mint azok, akik lineárisan olvasnak. A webes szöveg és a nyomtatott szöveg hasonlónak tűnhet, de nem az. A webes dokumentum végigböngészése teljesen más fizikai művelet, és más érzékszervi inger, mint egy fizikai könyv lapozgatása.

Nehéz megítélni ennek a folyamatnak a pozitív vagy negatív voltát, hiszen a paradigmaváltás éppen zajlik, a változások iránya épp csak kezd kikristályosodni. Akadnak egyértelműen biztató trendek, és olyanok is, amelyek egyelőre aggodalomra adnak okot.

Arra próbálok kilyukadni, hogy ez a helyzet nem fog változni. Nem fog a következő generáció hirtelen visszafordulni a nyomtatott magas irodalomhoz, és innentől Jókaival feküdni. Ha a könyvpiac nem megy az olvasók érdeklődése után, elveszíti őket.

Az olvasók érdeklődése pedig a könnyen befogadható, gyors és pörgős olvasmányok irányába mutat. Ezen lehet háborogni, de az "igényes" olvasó kinevelése egy lehetetlen erőfeszítés, legalábbis abban a formájában, amelyben próbálkoznak vele. Olvasót nevelni viszont nagyon is lehetséges.

Hogy jön a gyors irodalomhoz a japán könyvipar?

A japán könyvipar sok tekintetben úgy működik, ahogy szerintem a jövő könyvipara működni tudna. (Amíg nem veszi át teljesen a helyét az ekönyv). Rövid kötetes, gyorsan megjelenő sorozatokat tol ki - egy évben átlagosan 2-3 könyv is kijön egy szériából. És igen, aki olvasott már ilyen light noveleket, az szerintem egyetért velem abban, hogy egyik sem a minőség csúcsa. Nem az, hogy rossz, csak könnyen olvasható és gyorsan fogyasztható.

De amikor a jövő olvasójának figyelméért küzd az ember, az olyan, mintha egy ADHD-st próbálna leültetni a könyvével. Ha unalmas, elvesztette. Ha nincs kint a következő kötet, elfelejti.

Mivel egy folyamat közepén vagyunk, ennek lényegi hatásai talán 10-15 év múlva lesznek csak igazán tetten érhetőek, nem is a Z, hanem az Alpha vagy még inkább az őket követő Béta generáció médiafogyasztásában. De attól még nem árt időben kapcsolni.

És hogy mi a tanulság? Az ég szerelmére, ne boomerkedjünk már! <-- ez, ez a tanulság.